A mi zöldalmánk

Sokan nem is tudnának válaszolni a kérdésre: mit jelent számukra a fa. Van, akinek egyszerűen a meleget jelenti, másoknak az erdei kirándulások idéződnek fel elsőként, de emellett számtalan személyes történetünk, érzésünk kötődik hozzá.

Nemcsak közvetlen környezetünk és mindennapjaik szerves része, hanem az emberi képzelet egyik központi szereplője is. Jelentések, gondolatok, történetek fonódnak köré.  A fa számtalan kultúrában az életerő és az öröklét szimbóluma. A mitikus világképek egyik leggyakoribb motívumaként mint világtengely jelenik meg: gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él.  A világ egymásra rétegzett egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti út, amin keresztül akár a szellemvilágba vagy az isteni szférába emelkedhetünk. A kozmikus fa jelentéseivel sok tekintetben összefonódott az életfa szimbolikája, amelyet a magyar néphagyomány világfa, tetejetlen fa, életfa néven ismer. Az életfa azon túl, hogy világtengely és középpont, elsősorban a regeneráció és az ősi tökéletes állapothoz való visszatérés kifejezője. Nem feledkezhetünk meg az édenkerti fákról sem, melyek nemcsak a keresztény, hanem a sumer, hindu, kínai, japán Paradicsom-képzetekben is szerepelnek. Ezek a fák az emberiség örök vágyait közvetítik, gyümölcsük a halhatatlanság és a tudás forrása.

Végeláthatatlanul sorolhatnánk az ehhez hasonló képzeteket, de most inkább egy játékra hívjuk a gyermekeket. Arra kérjük őket, hogy minél változatosabb technikák felhasználásával, csapatmunkában elkészített képzőművészeti alkotásokon keresztül bemutassák, milyen jelentéseket hordoz számukra a fa.